Új időknek új dala - Star Wars: Az utolsó Jedik

Már megint olyanba ütöm az orrom, amibe jó pár (millió) ember, és igyekszem görcsösen okoskodni minden idők legnagyobb franchise-áról. Mert bizony elég kevés ember létezik, aki ne szeretné a Star Warst, és természetesen mindenki jobban tudja a készítőknél, mire van szüksége a sorozatnak. Végül, minden decemberben jön a kínos pofára esés, hiszen olyan elvárásokat támaszt a felajzott közönség, amiket lehetetlen teljesíteni, és - minő meglepetés - egy nagy réteg csak legyint a csalódásra, hiszen ez úgyis "csak Disney". Mert a Miki Egeret bármikor elő lehet venni, el lehet küldeni vissza az anyaméhbe. Mintha egy céglogó készítene filmet. Aztán meg jönnek a megszépült emlékek eredeti- és előzménytrilógiákról, mert hát régen minden jobb volt. Mindezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy Star Wars-filmet szülni manapság olyan, mintha döngölt padlóra pottyantanánk szerencsétlen porontyunk (és még nyolc másik testvére is van már). A soron következő Az utolsó Jedik sem kivétel ez alól.

Ugyanakkor én nem értem azt a kontrollálatlan gyűlöletet, ami az újonnan bemutatásra kerülő filmeket illeti, mind Az ébredő Erő, mind a Zsivány Egyes jó filmek voltak, legalábbis nem tudom, minőségileg hol maradnának el a valaha volt legpocsékabb Star Wars-film, A klónok támadása mögött, mint ahogyan azt sokan vizionálják. Jómagam elég fanatikus rajongónak tartom magam, és tudnám bármikor foggal-körömmel védeni az összes eddig megjelent filmet, amit ebbe az univerzumba kreáltak, nem erről van szó. De ha azt kellene megmondanom - okoskodás nélkül, ténylegesen egy ártatlan rajongóként -, mi hiányzott eleddig a Star Warsból, mindenképpen megemlíteném, hogy az elvárásoknak való NEM megfelelés (mellesleg normális, józan és nem bagolyköpetekkel ostromló rajongói közösség sem ártana végre). Szerintem jó lenne végre tudatosítani magunkban, hogy az eredeti trilógia egyszeri és megismételhetetlen, és csakis úgy felülmúlható - ha felülmúlható egyáltalán -, ha a filmkészítők és rajongók is végre kieveznének a régi hírnév lábvizéből. Mellesleg, korszakalkotó és legendás filmektől csak egy tücsökhegedűnyivel elmaradó minőségű celluloid-terméket készíteni minden, csak nem szégyen. Úgy gondolom, itt az ideje új időknek új dalait elregélni. És hogy jön képbe Az utolsó Jedik? Hát úgy, hogy végre kaptunk egy Star Wars-folytatást, ami tényleg nem felel meg senkinek és semminek.

És hogy ez jó-e? Vannak részei a filmnek, melyeknél kijelenthető, igen. Kezdjük ott, hogy amit a bevezetőben leírtam, az eredetiség, szépen hangzik, de a filmipar legnagyobb cápájától ezt nemigen kaphatjuk meg realitásként. Az utolsó Jedik esetében viszont mintha kockázatot vállalnának, és különös pályára állítanák a szériát. Rian Johnson e film írói és rendezői feladatát is vállalta, nem kis terhet vett a nyakára, a végeredmény viszont nem teljes egészében kielégítő. Az a jó, hogy ez a Star Wars-film egyik másikra sem hasonlít igazán, annak ellenére, hogy a hatások megmaradnak benne. Továbbá, a monumentális két és fél órás játékidőben minden és mindenki elszáll (van, aki szó szerint), pörög a cselekmény, csak kapkodjuk a fejünket, de a végletekig koherens az egész. Rian Johnson bátorságát mi sem bizonyítja jobban, hogy mert szembemenni minden egyes béna rajongói teóriával, és olyan válaszokat adott, amikre néhol valóban senki nem számított, vagy nem az lett volna az egyértelmű. A szereplők egyik fele (a másikról is lesz majd szó) fantasztikus jelenetekben szerepel, látszik a fejlődés bennük, és volt pár olyan képsor is, ami egyszerűen pulzált a feszültségtől. Azért tartom még jó filmnek Az utolsó Jediket, mert végre leszámol az eredeti trilógia árnyékával, és ez mindenképpen ünnepelendő. És akkor még nem is említettem a vizuális ábrázolást, amely külön dicséretet érdemel, nem csak azért, mert ilyet nem láttunk még Star Wars-filmben (tudom, ismétlem magamat), de ritkán fordul elő nem ebben az univerzumban játszódó mozgóképek esetében is, nagyon egyedi. Végezetül, van egy újabb különleges időkezelése is a filmnek, ami szintén szokatlan, de úgy az egész alkotás beszippantott. Ugyanakkor, az is elmondható Az utolsó Jedikről, hogy sikerült a franchise legerősebb és leggagyibb képsorait összefésülnie, és ezért nem makulátlan a végeredmény.

Kezdjük ott, hogy szép dolog a karakterábrázolás, de el lehet veszni benne, főleg ha az amúgy is hatalmasra rúgó gárdát még megspékeljük pár újjal. A film esetében egyértelműen probléma ez - Az ébredő Erő éppen elég új szereplőt mutatott be, de Rian Johnson még bezsúfol párat, így végeredményben kb. kettő szereplőre jut megfelelő idő. Ettől persze a vásznon kevesebb időt töltők sem rosszak, de hatalmas sarkításokba esik az egész, nem beszélve egy akkora beleerőltetésről a végén, hogy az már egyértelműen egy túltelített só-oldathoz hasonlatos, amely kibuggyan a tárolóedényéből. A forgatókönyv helyenkénti igénytelensége sem erősít sokat, és itt a sokak által felrótt vicceskedésre is gondolok, ami egyértelműen sok, hanem az alkalmankénti legnagyobb filmes klisémondatok eldurrantására a megfelelő időben. Ami még heves szemöldökfelvonásra adhat okot, az a képi megoldások olykor-olykor teljes átgondolatlansága. Spoilerek nélkül elég nehéz ezeket szemléltetni, és nem is fogom az itteni filmes írásaimban, mindenesetre egynéhány jelenet olyannyira nevetséges, hogy Star Wars-film nem látott még annyira rosszat. Összességében ennyi negatívumot tudok elmondani Az utolsó Jedikről, most térjünk át egy engem sokkal inkább zavaró dologra a film kapcsán.

Ez pedig az, hogy a nyolcadik rész megosztó. Amennyire merész, és méltatni lehet, ugyanúgy hagy rengeteg támadási felületet is. Ilyenkor természetesen tudvalevő, pozitív és negatívum közül melyekre ugranak leginkább az emberek. Mára már én sem rugózom túl sokat ezeken, viszont pár hete valamiért iszonyatosan felkaptam rajta a vizet, és így utólag, rá is jöttem, miért. Ez a dolog az első két bekezdéshez köthető, viszont ha már a rajongóknál és a Star Wars helyzeténél tartunk, évekig folytattam éjszakákba nyúló vitákat arról rajongói csoportokban, vajon a Lucasfilm négymilliárd dolláros felvásárlásával elkezdődet-e a franchise hanyatlása, vagy sem. Nem részletezem, mik íródtak le, meg mik nem, de már a Disney hatalomátvétele megosztott mindenkit. Ezen a helyzeten az sem segített, hogy az új vezetőség a Star Wars hivatalos kánonjába készített összes tartalmat (könyveket, képregényeket, videojátékokat, animációs sorozatot) eltörölte, hogy nagyobb szabadságot adjanak maguknak ezzel és ne kelljen igazodniuk majd' negyven év kusza, átláthatatlan terméséhez. Ki-ki döntse el maga, volt-e ennek értelme vagy sem (szerintem okos döntés volt), mindenesetre - és hogy rövidre fogjam - az új (főleg a számozott!) filmek megjelentével erősödnek a hangok, miszerint a könyvek sokkal jobb történetek lettek volna megfilmesítésre. Hogy ez miképpen kötődik a témához? Történetesen elég sok "régi kánon" könyvet olvastam a Star Wars kiterjesztett univerzumához kapcsolatban, melyek egyrészt egymáshoz sem igazán kapcsolódtak, meg azért hasonlítsuk össze Az utolsó Jedik cselekményét, és azt, ahogyan a régvolt regények Skywalker-famíliája hogyan rúgott fenékbe hetvenévesen egy sereg felkészült, spártai neveléshez hasonló rendszerben kiképzett harcost, tökegyedül, egy nyamvadt sugárvetővel. Arról nem is beszélve, hogy nem Han Solo, hanem Csubakka halt meg és emiatt mindannyiunk kedvenc csempésze alkoholista lett, három gyereke közül egy áttért a gonosz, másik galaxisból érkező übergonoszok oldalára, akiknek minden egyes testnyílásából és hajlatából fénykard áll ki, de még így se nyertek. Ja, és a Leia-Han nászból még Anakin nevű gyerek is született. Ez most nem Star Wars mesedélután akart lenni, csak azt akartam érzékeltetni, hogy mi ehhez képest Az utolsó Jedik? Körülbelül semmi. Most bezzeg "a Disney elrontotta a gyerekkoromat", meg "nem méltó Luke Skywalkerhez". Fenéket. Lehetünk akármennyire Disney-utálók, de tény, hogy Leia királykisasszony eddig csak a Holiday Specialben fakadt dalra, és az meg mind tudjuk, kinek az égisze alatt készült. Csak az emlékek meg valami olyan elemi gyűlölet hány kígyót-békát az új Star Wars-epizódokra, amely akkora elemmé gyúródott össze, hogy kibérelhetnének neki egy helyet a periódusos rendszerben. Magam részéről maradok annál, hogy ne hagyjam magam megtéveszteni és megszépíteni sok elmúlt dolgot, csak mert az "nem Disney". És bárki eldöntheti, melyik oldalra áll.

Nem szerettem volna ilyen irányba elmenni, de az oka, hogy csak most sikerült rávennem magam az írásra, és sokkal tömörebben szerettem volna megfogalmazni az utóbbi hetek Star Warshoz köthető frusztrációját, de ez van. Néha jó kiadni magunkból ilyet. Mindenesetre, én örülök, hogy Az utolsó Jedik olyan lett, amilyen, és külön nagyszerűnek tartom, hogy Rian Johnson mert egy hatalmas fityiszt mutatni az egész pereputtynak. Az meg nevetséges, hogy bárki megbélyegez rajongótársakat, csak mert tetszett (vagy éppen nem tetszett) az új részt - ezt hagyjuk meg nekik. A film nem az lett, amit vártunk, de ez nem baj, ha érdekel, hogyan folytatódik a történet, mindenképp nézd meg és mondj véleményt róla saját magad.

Egy szóban: különleges