A viszkis

Avagy, hogyan kell csinálni magyar filmet magyaroktól, magyaroknak. Ez legutóbb - több-kevesebb sikerrel - a Magyar vándornak sikerült, és hozzá kell tenni, az ilyen filmekhez mindenki úgy áll hozzá, ahogyan szeretne, vagy kedveli a feldolgozott mítoszt és a benne szereplő egyént/egyéneket, vagy élből elutasítja. Ebben a bejegyzésben nem lesz szó magáról Ambrus Attiláról, azt sokan, sokszor elmondták a film kapcsán, miképpen éreznek iránta, a legtöbben még át is élték működését. Jómagam mínusz négy éves voltam az első rablásakor, szökése és újbóli börtönbe vonulásánál meg a csattogós lepkét tologattam csupán, így nem is hiszem, hogy releváns véleményem lenne róla. Mindenki döntse el maga, mit gondol a Viszkisről. És amilyen sokan beszélnek/beszéltek a rablóról, még legalább annyian méltatták Antal Nimród új filmjét, A viszkist - ez utóbbi, méltató táborba viszont én is beállok. Bárki bárhogyan is vélekedik Ambrusról, mindenképpen igaza van, de még talán a negatív emberek is elismerhetik, hogy A viszkis egy remek film lett.

Véleményem szerint, nem nehéz megfogni, mitől is lett ez a film már-már megrendítően jó. Először is, egy egészséges, nem erőltetetten kimért egyensúly jellemzi A viszkist, jóllehet nem túl eredeti, de ettől még szokatlan narrációval, ami biztosítja a tempót. Az első fél órában előtörténetből éppen annyit kapunk, hogy a következő másfél beszippantson, de annyira, hogy semmiképpen se tudjunk visszamászni. Másodszor, bámulatos a karakterek kidolgozása, ami leginkább a színészeknek köszönhető - még talán sokszor fogom leírni a "döbbenetes" és "remek" jelzőket, de az a helyzet, A viszkis megérdemli. Szalay Bence főszereplőként brutálisan hozza a viszkis rablót, de Schneider Zoltán alakítása Bartos, a nyomozóként is csak dicséretet érdemel. Hozzá kell tenni, kiakadt a nyomozó karakterekhez rendelt klisék mérőműszere, nincs olyan Bartosban, amit ne láttunk volna ezt megelőzően, de a való életben is így történt, tehát miért ez esetben menjen valami a hitelesség rovására? Harmadszor, nem éreztem, hogy "kis magyar büdzsé" filmet nézek, ehhez hozzá kell tenni, hogy rendben, sok pénzből készült, de végre nem választották sehol sem a könnyebb utat, nincsen sehol sem szemfényvesztés. Ide tartozik például a rendszerváltás utáni Magyarország korhű ábrázolása, az utolsó Trabantig és reklámtábláig minden a helyén van, tényleg ott találja magát az ember azokban a kilencvenes években. Utolsó dolog, ami miatt nagyon jó film A viszkis, az a tény, hogy a viszkis-mítoszt helyén kezeli. Ehhez nyilvánvalóan szükség volt Ambrus Attilára, a valódi viszkisre is, de Antal Nimród nem csinál hőst belőle (sőt maga Ambrus Attila kérte, hogy ne próbálják meg romantizálni a tetteit, ami számomra rokonszenves hozzáállás). A két órás játékidő alatt szinte soha nem lehet szimpatizálni azzal, amit tesz, sőt alapjában véve a főszereplő nem is egy megnyerő személyiség. Aminek meg külön örültem, hogy a viszkis, a rendőrök, a rá állított nyomozó, de még az áldozatok szemszögét is látjuk felvillanni, nincsen egy rezdülés sem, ami a viszkis-legenda kapcsán kimaradna. A legutolsó, pár másodpercig elmosódva látszó statisztát is meg lehet érteni. És ezek után még csak nem is beszéltünk az akciójelenetekről (elvileg ez egy akciófilm akarna lenni), amikből ugyan olyan sok nincs is hál' istennek, nem megy át az egész egy látványorgiába, de amikor lezajlanak, odaütnek.

Csupán apró következetlenségekbe lehetne belekötni a film kapcsán, ebbe azért nem megyek bele, mert el akarom kerülni a spoilerveszélyt, mindenesetre kár lenne tagadni, hogy a film tényleg nem tökéletes. Ami még ezeken a szőrszálhasogató dolgokon kívül nem tetszett, az pár mondat a filmben szereplő Bartos szájából. Az még rendben van, hogy az ő karaktere valamelyest a néző, a kívülálló fél véleményét hivatott bemutatni, de némely esetben lehetett volna kevésbé megemésztett mondatokat a szájába adni, mert néhol úgy tűnt, már-már banálisan narrálja a dolgokat. És bár a karakterábrázolást is dicséret illeti, ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett volna azon is dolgozni egy picit, mert előfordul, hogy egy kevésbé egyértelmű esetnél szükség lett volna rá. Ennek ellenére, ezek a kis hibák nem hagynak hiányérzetet, maga a film élvezhető marad, de közel sem olyan alkotás, amibe ne lehetne valamilyen úton-módon belekötni.

Végezetül, hogy ne húzzam a szükségesnél többet az időt, hadd említsem meg, hogy ez a film nagyon nagy odafigyeléssel, műgonddal készült. Nem állítom, hogy behatóan ismerném Antal Nimród munkásságát, a Predators és a Metallica: Through the never koncertfilm korrekt munkák tőle (a Kontrollt meg nem láttam), ha nem is eget rengetőek, és hollywoodi mentalitása itt is kiütközött, de a legjobb dolog ebben az egészben, hogy pozitív módon. Éppen elég Hollywoodot majmoló (borzalmas) magyar film készült ahhoz, hogy belássuk, ez csakis azokat az elemeket hozta magával a sztárgyárból, melyek igazán jók, és ezt sem dörgöli az arcunkba. A viszkis megmarad nekünk, magyaroknak átélhető filmnek, ami nem akar többnek, csillogóbbnak látszani, mint ami. Annak ellenére sem, hogy a viszkis rabló története tényleg kiált a feldolgozásért, és amilyen lett a végeredmény, nyugodtan elmondhatjuk, hogy akár odaát is készülhetett volna.

Összességében, érdemes megnézni A viszkist. Közönségsikere méltó a filmhez. Ha nem szeretnénk többet látni egy jó akciófilmnél, akkor is bátran ajánlható, de ha érdekel egy valódi legenda, akkor kötelező. Szerintem idén több nagyon jó magyar film készült, ezt odarakhatjuk melléjük, de megkockáztatom, ott van a minden idők legjobb magyar filmek listáján is, hiába kerül egy kalapba a régi nagy klasszikusokkal, van létjogosultsága egy olyan illusztris társaságba kerülnie. Ja, és belengettem egy csomó "döbbenetes" és "remek" jelzőt is. Sajnos az "egy szóban" értékelésbe nem fér bele mindkettő, de azért elmondom, A viszkis tényleg "döbbenetes" meg "remek". Emlékezni fogunk még rá sokáig.

Egy szóban: végre